ELŐSZÓ

Az Isteni Útjelek nemzetközi kiadásához

1. Az „Isteni Útjelek”-ről

  1. „Isteni Útjelek” szent könyv, szerzője DEGUCSI Oniszaburo Mester (1871-1948) volt, aki egyben az Oomoto alapítója. Akit 33 éves korában Mizu Szelleme isteni jellemmel töltött el, ekkor 1904-et írtunk Ajabe-ben, Kiotó-i kormányzóság, Japán.

    Ebben az évben volt 12 éve, hogy Isten rendelkezésére DEGUCSI Nao (1837-1918) megalapította az Oomoto-t, és 5 éve, hogy Oniszaburo az oomoto tagja lett.

  2. 1898-at írunk, 6 évvel korábbi időben vagyunk, mint DEGUCSI Oniszaburo Mester megírta volna e könyvet. A Mester isteni irányítással egyhetes kutatóutazást tett a szellemvilágban és testi aszkézisbe vonult a Takakuma hegy sziklabarlangjába, e hely a Mester szülőhelye mellett található. Idejét a fagyos ég alatt, csak egy könnyű ruhában töltötte, semmilyen ételt és italt nem vett magához, a sziklán egy hétig ülve; önsanyargatásának ideje alatt a Mester keresztül-kasul mennyen és poklon át beutazta a szellemvilágot. A Mester ezek után ébredt tudatára világmegváltó küldetésének

  3. E könyv, a Mester legkorábbi művei közül való; ún. 14 japán stílusú könyvben, a lehető legegyszerűbb írással írta le az Oomoto tanítás alapját, az istenhit lényegét, a világmegváltó küldetését, amellyel az akkori hívőket célozta meg.

  4. A japán stílusú könyveket (15 évvel megírásuk után, 1919-től az Oomoto sajtóban leközölték), „Sinreikai”-nak nevezik, könyv alakban először 1925-ben látott napvilágot „Isteni Útjelek” címmel, Oomoto kiadvány gyanánt.

  5. 1948-ban, miután rendeződött a Második Oomoto Ügy (1935-1945), újra kiadták, és az 1925-ben megjelent könyvet vették alapul; 1985-ben átszerkesztették és bővített formában újra kiadták.

  6. Az 1985-ös könyvkiadást alapul véve került ez a könyv, mint az Oomoto szent könyve kiadásra a nem japán hívők számára.

2. A könyv összeállításáról

  1. A nemzetközi kiadás számára az „Isteni Útjelek” c. könyvet az Oomoto Tant Kutató és Tanulmányozó Szak állította össze. Elsődleges cél volt, hogy a művet le lehessen fordítani eszperantó nyelvre, és e közvetítő nyelv segítségével kerüljön azután a különböző nemzeti nyelvekre átültetésre, mindazon nem japán hívők számára, szerte a nagyvilágban, akik az Oomoto szent könyveit nem tudják japánul olvasni.

  2. Az összeállításnál az alábbiak alapján, nagy gondossággal végeztük a munkát.
    1. Olyan részeket húztunk ki, amely kifejezések nagyon japán sajátosságúak voltak, és lényegében a nemzetközi megítélésben nem játszanak szerepet.
    2. Az 1985-ös kiadású könyv 4 részből és 14 fejezetből állt, az eredeti szövegben mindegyik rész egy-egy különálló, független könyvecske. Ez a kiadás a felesleges, ismétlődő mondatokat már nem tartalmazza.
    3. Az 1985-ös kiadást három fejezetre osztottuk: „felső, közép és alsó” részekre, mindegyik fejezet magában foglalja a sorrendben egymást követő paragrafusokat. Az előbb említett kihúzások miatt a számrendszert is felújítottuk, és mindegyik paragrafus számára egymást követő számokat adtunk, fejezeti kereteket ugorva át ezzel.

3. Az eszperantó nyelvű fordításról

Az eszperantó nyelvű fordítással MAEDA Szigeki-t bíztuk meg, aki az EVA (Esperanto Verkista Asocio) a japán Eszperantó Írószövetség tagja és az EPA (Esperanto Propagando Asocio de Oomoto) az Oomoto Eszperantó Propaganda Szövetség igazgatója. Azért, hogy a fordítás az Oomoto tanhoz hű legyen, a fordítóval részletesen egyeztettünk, miként tegye eszperantóra a szakkifejezéseket. Figyelmünket többek között az isteni tanra összpontosítottuk, mert az Oomoto sok pontból áll, és hagyományos Isten-fogalommal nem magyarázható a többi vallás számára.

  1. Az isteni nevek helyesírása

Az Oomoto tanában, Isten megfogalmazása egyedülálló, ha összehasonlítjuk más létező vallásokkal, minden elemet beleértve, nevezetesen a mondeizmust, panteizmust és politeizmust is. Az isten-fogalom miattuk van bővében, továbbá még nehezíti a különböző szavak betűképe is.

Következésképpen, e könyvben az alábbi eszközöket használtuk.
    1. Ami a csakisegy Isten vagy Teremtő nevét illeti, aki abszolút létű és végtelen, egységes szóhasználattal éltünk és dőlt nagybetűvel írtuk a névmásnál és a visszaható névmásnál, az alanyra válaszolva „ISTEN”-t, ezt azért tesszük, hogy megkülönböztessük a másik Istentől vagy istentől.
Például: Isten, aki a világegyetemben mindent megalkotott és egyedüli: Őt nevezzük AMENO-MINAKANUSZI-nak.
    1. A másodlagos Isten személyneve előtt, aki a csakisegy Isten megnyilvánulása, aki Isten közvetlen részlelke (mint pl. a nap, hold, föld stb...uralkodója) használtuk az „Isten” szót, ahol az első kezdőbetű nagybetű.
Például: Szuszanoo Isten lelke, Mizu Szelleme.
    1. Azokat a szellemeket, akik a csakisegy Isten részlelkei, akik az Ő gyökerei az égiek (azok a lelkek, akik az égi világban vannak), és őket az Oomoto-ban „isteneknek” hívjuk. Ebben az esetben használtuk az „isten” szót kisbetűs írással, hogy különbséget tegyünk az a) és b) ponttokban leírtaktól. (az „isten” szóval fejeztük ki az angyalokat is, az angyal fogalom a kereszténységben nem azonos az Oomoto-ban használt kifejezéssel.)
Például: A Konohanaszakuja-hime isten.

  1. A magyarázatokról

    Hogy megkönnyítsük az olvasó számára a tájékozódást, kétféleképpen adtunk magyarázatot: a rövid magyarázatot az illető szó után zárójelbe tettük; a viszonylag hosszú magyarázatot rögtön az illető paragrafus után tettük.

1997. március 3-án
Az Oomoto Tan Bizottsága


Közvetlen drótpostánk: webmaster@oomoto.or.jp

<< A magyar nyelvű honlapra